2010. november 12., péntek

53. Egy darab kenyér

Üdv kedves Olvasó!
1999.augusztus.01.Vasárnap.
Szentmise
   Ma volt Kormos atya utolsó miséje itt Baján, áthelyezték Lajosmizsére. A prédikációjában elmondta, hogy ragaszkodjunk mindig Jézushoz, Ő legyen a mércénk mindenben. Fáklyák legyünk, bárhová vet bennünket a sors, világítsunk és vigyük, hirdessük az örömhírt. A szentmise alatt egy együttes nagyon szép dalokat játszott.

   Este a belvárosi templomban is voltam, ahol egy másik együttes is szintén nagyon szép dalokat játszott. Itt a prédikációban elmondta az atya, hogy fontos a lelki és testi táplálkozás egyaránt. Az evangélium az volt, amikor Jézus megvendégel ötezer embert kenyérrel és hallal. Észrevette, hogy a lelkiek mellett testi táplálékra is szükségük van. Ma oly sokat szidjuk a sötét középkort, de ma többen halnak éhen, mint akkor. A plébániára is sokszor betér egy-egy szegény ember és nem pénzt kér, hanem egy darab kenyeret. Mi is segítsünk mindenkin, akin tudunk, akár testi vagy lelki segítségre, táplálékra szorul, mert majd Jézus számonkéri tőlünk az ítélet napján. Manapság oly sokat beszélnek az emberek a fejlett technikáról, vakációzni a Holdon nemsokára valóság. Legyőzzük a nagy távolságokat, de azt a távolságot, ami két szív között van, nem tudjuk legyőzni. Önzőek vagyunk, csak saját magunkra figyelünk, testi szükségleteinkre, vágyainkra.

   Kerüljünk közelebb Jézushoz, aki maga a szeretet. Nélküle semmik vagyunk. Egyszer egy zsidó koncentrációs táborban mindenki megkapta a margarin fejadagját. Apa és fia együtt voltak egy cellában. Az apa mécsest készített a margarinjából, annak ellenére, hogy éheztek és testének is szüksége lett volna a táplálékra. A mécsest azért készítette, mert közeledett a zsidók egyik ünnepe. Táplálék nélkül akár három hétig is kibírhatjuk, ivás nélkül három napig is, de remény nélkül még három percig sem. Fontos a test táplálása és igényeink kielégítése, de a léleké fontosabb. Ámen.
Viszlát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése