68. Imitatio Christi

Üdv kedves Olvasó!

   Ma reggel fél kilenckor a Barátok templomában a diákmisén Schindler atya prédikált. Ádvent első vasárnapja a mai, az új egyházi év kezdete, melyet indítsunk útjára a következő mondattal: "Lelkemet hozzád emelem Istenem, tebenned bízom és remélek. Mindazok, akik Téged várnak és benned bizakodnak, nem szégyenülnek meg soha." Ajánljuk ezt az új egyházi évet és önmagunkat Isten kegyelmébe és bizalmába. Meggyújtottuk az első ádventi gyertyát.

   Máté evangéliumából volt a részlet. A példázat arról szólt, hogy a ház ura virrasztana és készülne, ha tudná, hogy mely órában jön a tolvaj, hogy betörjön a házába. Így volt ez Noé idejében is, az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek, de hirtelen jött az özönvíz és mindent elpusztított. Csak Noé és családja menekült meg a bárkán és amit felvittek. Így lesz ez Krisztus második eljövetelével kapcsolatban is, két ember lesz a mezőn, akik aratnak. Egyiket felveszik, másikat otthagyják. Két asszony őröl majd a malomban, az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Virrasszunk és legyünk készenlétben szüntelenül, mert senki sem tudja az órát, hogy mikor jön el az Emberfia. Adventus Domini latin eredetű szó, jelentése Úrjövet. Ádvent a készülődés időszaka, várakozás Krisztus eljövetelére. A liturgia aktualizálja a misztériumot, hitben Krisztus kortársaivá válunk, várjuk második eljövetelét.

  A prédikáció nem az evangéliumról, hanem a szentleckéről szólt, Pál levele a rómaiakhoz. Pál így ír levelében: A bűn álmából ébredjetek fel! Vessétek le a sötétség cselekedeteit és éljetek tisztességesen, mint nappal. Felsorolja a bűnöket, tízparancsolatot, többek között: Ne ölj! Ne lopj! Más tulajdonát ne kívánd! Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! A törvény betartása nem más, mint a szeretet megvalósítása.
Legyünk készenlétben, vessünk véget a mértéktelen evésnek, ivásnak, tobzódásnak, részegeskedésnek, civakodásnak és versengésnek. Az éjszaka véget ér, a nappal pedig közel. Ezzel mintegy reményt is ad.
A római levélben, ebben a részben, fejezeteken keresztül ezt taglalja, a remény embere. Legyünk mi is a remény emberei önmagunk és mások számára is. Közel a nappal, öltsétek magatokra a világosság fegyvereit.

   Van egy történet Szent Ágostonról. Eredeti neve  Aurelius Augustinus, Kr.u. 350 körül született, afrikai volt. Apja Patricius, anyja Szent Mónika. Kora nagy tudósa volt Szent Ágoston, aki tanulmányozta a Bibliát és a keresztény tanokat. Megtéréséről így ír: Kertjében üldögélt, amit nagy kőfalak vettek körül. Egyszer csak egy mondókát hallott meg, amit játszó gyerekek ismételgettek. Tolle lege! Tolle lege! Vedd és olvasd! Vedd és olvasd! Ekkor hirtelen az a késztetése támadt, hogy olvasni kezdje a közelében lévő Szentírást, éppen annál a fejezetnél, ahol felütötte. Pál rómaiakhoz írt levele volt ez, amiről a mai szentlecke is szól.
"Öltsétek magatokra a világosság fegyvereit és éljetek tisztességesen, mint nappal. Fejezzétek be a mértéktelen, tobzódó, civakodó és versengő életvitelt és öltsétek magatokra Krisztust." Ez az egyik legnehezebb feladat minden ember számára, Krisztust követni és tanításai szerint élni. Ez egy nagy harc, sőt háború minden ember életében, amit mindenkinek meg kell vívnia, hogy a világosság fia és a remény embere tudjon lenni. Szent Ágoston ezután megtért, megkeresztelkedett és Krisztus útján járt, mindeközben anyja, Szent Mónika kitartóan imádkozott érte. Szent Ágoston kolostort is alapított.

   A másik történet Kempis Tamás nevéhez fűződik, aki az 1400-as évek vége felé született, tanulmányai után ágostonrendi szerzetes lett. Sokat meditált és könyveket másolt, fő műve az Imitatio Christi, Krisztus követése, melyet nagy buzgalommal olvastak a szerzetesek is. Imitálni, utánozni, követni Jézust. Ez az egyik legnehezebb feladat az ember számára. Pázmány Péter az 1600-as évek elején fordította le Kempis művét, az Imitatio Christit, mely szerinte a keresztény életbölcsesség-mind gyakorlati, mind elméleti vonatkozásában-kvintesszenciája. "Ha valaki elolvassa, Isten szolgálatára való gerjedezést vészen" A Biblián kívül nem olvasott könyvet, melyet méltóbbnak ítélt volna arra, hogy a magyar keresztény hívek kezébe adja.

   Egy ügyvéd barátja beszélgetett az atyával az elmúlt héten és panaszkodott, hogy több évtizedet
ledolgozott, csak jönnek hozzá az emberek, elmondják dolgaikat, de már nem tudja, miért is csinálja mindezt, belefáradt. Sokan vannak ezzel így idős emberek, a ledolgozott évtizedek, hajtás után, akik kerékbe törték magukat. Meg kell állni, számot kell vetni önmagunkkal, önmagunkba nézve. Hol tartok most? Biztos, hogy ezt kell csinálnom, amit csinálok?

   Egy buddhista szerzetes írta, a léleknek fontos a fegyelem. Belső és külső fegyelemről is ír, a semminél jobb a külső fegyelem is. Szerinte a diktatúrákban az emberek boldogabbak, mint a nyugati szabad demokráciákban (amivel persze vitatkozhatunk), jobban meg vannak fegyelmezve, akármit nem mondhatnak. Nyomorban fegyelmezve vannak evésben, ivásban. Európát járva azt tapasztalta, hogy felszínes az emberek gondolkodása és hozzáállása a dolgokhoz. A múlttal és a jövővel foglalkoznak, helyette a realitás talaján kellene állniuk, az itt és mostban.

   Szent Ágoston, Kempis Tamás műveit nehéz olvasni és megérteni. Miért? Mert a mai világ embere fel van gyorsulva. Le kell lassulnunk ehhez, hogy jobban oda tudjunk figyelni ezekre a dolgokra és megértsük őket.
   Egy idős embert látogatott meg az atya, aki betegeskedik és sokat beszélgettek. Amikor még fiatalabban ereje teljében volt, két lóval szántott és versenyre kelt a traktorral, le is győzte. Évtizedeket ledolgozott, de szép is mindez! De a mérték! Kis gyerekek is szeretnek sokmindent kipróbálni. Misét mondott az atya vidéken a múlt héten, megkérdezte egy ministáns kisfiú nevét, Fa Nándornak hívták. Rákérdezett a nagy világjáró hajósra gondolva, hogy Te is hajós szeretnél lenni? Mire a kisgyerek azt válaszolta: Űrhajós! Itt is fontos a mérték, mindkét esetben, öregeknél és fiataloknál egyaránt. Álljunk a realitások talaján.
   Tartsunk számvetést önmagunkkal, önmagunkba nézve. Hol tartok? Légvárakat építek vagy a realitás talaján állok? Hol kell tartanom? Türelmes vagyok, hasznára tudok lenni a családomnak, szeretetet tudok adni? Sokan panaszkodnak a gyóntatószékben, hogy mennyire türelmetlenek. Lassítsunk le egy kicsit, öltsük magunkra a világosság fegyvereit és éljünk tisztességesen, mint nappal. Ámen.
(2010.november.28.vasárnap-Schindler atya prédikációja alapján, emlékezetből; Ádvent 1.vasárnapja)

   Szentmise
      Tegnap este a belvárosi templomban voltam a 6 órakor kezdődő misén, melyen Retkes Zsolt atya prédikált. Ő is elmondta, hogy Ádvent a várakozás ideje. Használjuk fel ezt az időt arra, hogy felismerjük hibáinkat, szembesüljünk velük. Evés, ivás, tobzódás, részegeskedés. Éljünk mértékletesebben.
A mai világ toporog, helybenjár, nem tudja mit akar. Határozzuk el magunkat a változásra, hogy életünk új lendületet vegyen, előre haladjunk. Ehhez fontos a bűnbánat kegyelme. Nem biztos, hogy nagy bűneink vannak, de az apró hétköznapi vétségek is gátolhatnak, visszatarthatnak bennünket. Ahogy az evangéliumban is elhangzott, készen kell állnunk mindig Krisztus eljövetelére, mert fel kell ismernünk Őt. A mezőn arató két emberből az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Amit megtisztítunk önmagunkban, azt az ürességet Isten tölti be, közelebb kerülünk hozzá. Fontos, hogy az életünkben történő változásnak legyen bölcsesség és igazságtartalma, szilárd alapja, hogy Istenre hagyatkozva, az Ő kegyelméből változzunk. Várakozás, készülődés, számvetés, elhatározás, változás, új lendület Isten kegyelméből. Ezt próbáljuk meg, erre törekedjünk ádvent első hetében. Ámen.
(2010.november.27.szombat-Retkes Zsolt atya prédikációja alapján, emlékezetből; Ádvent előestéje)