2010. november 8., hétfő

49. Szakítsunk időt egymásra

Üdv kedves Olvasó!
1999.május.30.Vasárnap.
Szentmise
   A mai szentmisén a Szentháromság ünnepe mellett elsőáldozás is volt. Harminckét kisgyerek, negyedik osztályosok. Közben a bejárati oltárnál Jávor atya keresztelőt tartott. Az evangélium arról szólt, hogy Isten azért adta egyszülött fiát értünk, hogy örök életünk legyen. Jézus nem ítéletet, hanem örök életet hozott a Földre. Isten odaajándékozta értünk  fiát.

    Elhangzott egy történet egy festőről, aki két festékcseppet, egy sárgát és egy kéket cseppentett a vászonra, s azok elkezdtek veszekedni. A kék azt mondta, hogy ő kékre festi az eget és a tengert, s ez milyen gyönyörű. A sárga azt mondta, hogy ő sárgára festi a Napot, a sugarai mindent gyönyörűen megvilágítanak. Addig civódott a két festékcsepp, amíg össze nem értek a vásznon, s egymásba folytak. De ekkor egy zöld festékcsepp jött létre. Valahogy így van ez a Szentháromsággal is, persze ott nincs veszekedés. A Szentháromság egy Isten, egy akarattal.

   A mai önző világunkban mindenki csak magára figyel, nem törődünk egymással. Jézus önzetlen szeretete mutasson példát nekünk, önfeláldozása, odaadása. Szakítsunk időt egymásra, figyeljünk oda egymásra, legyünk odaadók és figyelmesek. Végül egy történet volt még a Szegény Dzsoni és Árnika című regényből, ahol szintén arról szólt a történet, hogy volt tizenkét testvér, akik miközben otthon tortát ettek és nagyokat nyögtek, egyikük az erdőből hozott a vállán egy nagy fahasábot. A többiek önző módon otthon voltak és nem segítettek neki. Isten önzetlen szeretete járja át szívünket és irányítsa életünket. Isten hosszútűrő és irgalmas, az ő irgalmassága legyen velünk. Ámen.
Viszlát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése