1999.március.21.Vasárnap. Nagyböjt 5. vasárnapja
Szentmise
A mai Szentmisén a halott Lázár feltámasztásáról szólt az evangélium. Közeledik Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, egy imahadjáratra hívta fel a figyelmünket egy körlevél. Március 25-től 2000.március 25-ig kell imádkozni hetente 1 órát valamely napon este 8 és reggel 8 óra között. Bárki része lehet az imaláncnak, akár otthon is imádkozhat, saját lakásában. Aki vállalja ezt a lelki adoptációt a fiatalság jövőjéért imádkozik. Múlt héten Miklós atya részt vett egy konferencián, ahol Balczó András is fölszólalt, s azt mondta, hogy hazánk és ez a nemzet hasonló egy olyan teremhez, amely közepén egy döglött ló van és bűzlik. Keresik a teremben a bűz okát, de a lóról tudomást sem vesznek. Ezt a beszédet a gyilkosságok megakadályozása keretében mondta. Évente ugyanis számtalan abortuszt követnek el a fiatal lányok és nők lelkiismeretlenül. Miklós atyát, amikor az érsek idehelyezte a Barátok templomába, mondta, hogy kicsit kevesebbet beszéljen erről a témáról, mert Miklós atya sokszor beszél erről, nagy szószólója ennek. De ő azt mondta, hogy nem tudja megfogadni ezt, mert Isten ezt adta az ajkára, hogy erről beszéljen.
Közeledik Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, amikor a Szent Szűz, Mária igent mondott. Méhében a Szentlélektől fogant, hogy majd megszülje Jézust, a világ megváltóját. A mi lelkünkbe is el kell, hogy jöjjön a Szentlélek ezen az ünnepen, hogy megszülessen bennünk az új szív és lélek. Egy szakmunkásképzőben beszélt egyszer Miklós atya, s döbbenten állapította meg, hogy a fiataloknak nincsen jövőképük, reménységük. Egy fiatal lány azt mondta, hogy nem fog megházasodni, mert ha megházasodna, egy idő után a férje úgyis biztos alkoholista lenne és elválnának. A fiataloknak ilyen a jövőképe! Újjá kell születnünk lélekben, követni a világosságot. Imádkozni kell a fiatalokért, jövőjükért és gyermekeikért, mert a mai világban rengeteg a kísértés és a rossz, ami eltérítheti őket Jézus követésétől. Mi is készüljünk a Húsvét nagy ünnepére, lélekben újjászületve.
Befejezésül még elmondott egy történetet Miklós atya egy nőről, akinek egy cikk közölte vallomását. Házasságban élt férjével és volt egy gyönyörű másfél éves kékszemű, hajasbaba kislányuk. Egyszer elhatározták, hogy milyen jó lenne egy kistestvér is. Már kéthónapos terhes volt az asszony, mindig simogatta a hasát, s örültek férjével a növekvő új életnek. De egy nap jött a tragédia, erős vérzése volt a nőnek, bevitték a kórházba, s ő érezte, hogy valami nagy baj van. Zokogott, sírt, de egy idő után már elapadtak a könnyei. A magzat meghalt, másnap megműtötték. Műtét után látta a kórházban a sok üres tekintetű nőt, akik meg akartak szabadulni magzatuktól, s elgondolkodott azon, hogy aki gyereket akar, az elveszti, akinek meg lehetne az elveteti. Nagyon bántotta ugyanis magzata elvesztése. De egy kis idő elteltével újra teherbe esett és gyönyörű kisöccse született a kislánynak. Együtt növekedtek, s ma már mindketten egyetemre járnak, a fellnőtkor küszöbét döngetik. De az anya sebe még nem gyógyult be teljesen, szíve mélyén még mindig az elveszett magzatára, meg nem született kisgyermekére gondol. Mi is imádkozzunk a ma oly divatos magzatelvétel ellen és a meg nem született, de megfogant kis életekért. Imádkozzunk az ifjúság, a felnövekvő gyermekek jövőéért. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése