1999.május.16.Vasárnap.
Szentmise
A mai szentmisén Jézus mennybemeneteléről volt szó. Régen volt egy vicc, amikor a magyaroknak is volt már képviselőjük a világon a fejlett űrhajózási technológiában. Az a vicc járta, hogy azért nem lehet bárányfelhőket látni az égen, mert fönn van a farkas (Farkas Berci). Vannak szülők, akik büszkék fiukra, ha annak sikerül egy külföldi nagykövetségen, mondjuk U.S.A.-ban képviselni Magyarországot. Ahogy az előző két példán is láthattuk, Jézus fölment a mennybe, hogy képviseljen bennünket, közbenjárjon értünk és helyet készítsen nekünk.
Volt régen egy mese, amely a kis Muk-ról szólt, egy kisfiúról, akinek volt egy pár csodacipője, amiben nagyon gyorsan tudott futni. Egy nap verseny volt, ő is indult, de igen nagy ellenfelei akadtak, s mondták is többen, hogy ugyan már mit akar itt ez a kis fiúcska a nagy bajnokkal szemben. Elkezdődött a verseny, de a cipő valamilyen oknál fogva nem érkezett meg a verseny helyszínére. A többiek már elindultak és a kis Muk csak várta, várta, hogy a csodacipő megérkezzen. Végül meg is érkezett, felhúzta, elindult a többiek után, utolérte őket és végül megnyerte a versenyt.
Régen az apostolok is így vártak egy kis terembe bezárkózva, hogy történjen már valami. Jézus megígérte ugyanis nekik, hogy mennybemenetele után nem hagyja őket egyedül, hanem elküldi nekik a Szentlelket, hogy töltse el szívüket erővel és bátorsággal és vezesse őket mindenkor minden útjukon. Végül kiáradt a Szentlélek ereje rájuk és ők terjesztették az igét. Mi is így várunk manapság elhagyatottan valamire, valami erőre, ami erőt ad nekünk. Jézus bennünket sem hagyott egyedül, ígérete ránk is vonatkozik. Velünk van a világ végezetéig és erőt ad nekünk mindenkor mindenben. Úgy induljunk útnak a mai napon és a Szentlélek ereje frissítsen fel bennünket és újítson meg, töltse el szívünket erővel és bátorsággal a jövő hétre és azutánra is. Ámen.
Viszlát!Volt régen egy mese, amely a kis Muk-ról szólt, egy kisfiúról, akinek volt egy pár csodacipője, amiben nagyon gyorsan tudott futni. Egy nap verseny volt, ő is indult, de igen nagy ellenfelei akadtak, s mondták is többen, hogy ugyan már mit akar itt ez a kis fiúcska a nagy bajnokkal szemben. Elkezdődött a verseny, de a cipő valamilyen oknál fogva nem érkezett meg a verseny helyszínére. A többiek már elindultak és a kis Muk csak várta, várta, hogy a csodacipő megérkezzen. Végül meg is érkezett, felhúzta, elindult a többiek után, utolérte őket és végül megnyerte a versenyt.
Régen az apostolok is így vártak egy kis terembe bezárkózva, hogy történjen már valami. Jézus megígérte ugyanis nekik, hogy mennybemenetele után nem hagyja őket egyedül, hanem elküldi nekik a Szentlelket, hogy töltse el szívüket erővel és bátorsággal és vezesse őket mindenkor minden útjukon. Végül kiáradt a Szentlélek ereje rájuk és ők terjesztették az igét. Mi is így várunk manapság elhagyatottan valamire, valami erőre, ami erőt ad nekünk. Jézus bennünket sem hagyott egyedül, ígérete ránk is vonatkozik. Velünk van a világ végezetéig és erőt ad nekünk mindenkor mindenben. Úgy induljunk útnak a mai napon és a Szentlélek ereje frissítsen fel bennünket és újítson meg, töltse el szívünket erővel és bátorsággal a jövő hétre és azutánra is. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése