2000. január. 02. Vasárnap. Vízkereszt, Urunk megjelenése
Szentmise
A tegnapi szentmisén nagyon szép beszédet mondott Jenő atya. Mesélt egy ókori bölcsről, Szókrátészről, aki annyira gyönyörködött egy szép nyári estén a csillagos égboltban, hogy megbotlott egy kőben és beleesett egy gödörbe. Sokan vannak manapság, ebben a városban is, akik valamiben vagy valakiben vélik felfedezni a fényt, s ezen hamis fényeket követik, az oltárra helyezett gyertya fénye helyett. Tévútra térnek és hamis fényeket követnek Jézus helyett. Vegyünk példát a három királyról és a pásztorokról, akik a sok csillag közül felismerték az igazit, s azt követve rátaláltak Jézusra. Ismerjük fel embertársainkban Jézust, ha közelednek felénk, mert csak embertársainkon keresztül juthatunk el mi is Jézushoz és Ő is mihozzánk. A kapcsolataink nagyon fontosak embertársainkkal. Ha valaki ránk néz és kezet nyújt nekünk, ismerjük fel benne Jézust. Figyeljünk az igaz fényre, nehogy úgy járjunk mi is, mint az ókori bölcs, aki hamis fényeket követve megbotlott egy kőben és gödörbe esett. Kövessük Jézust! Ámen.
A vasárnapi szentmisén arról beszélt Jenő atya, hogy a vasárnap legyen ünnep, a szürke hétköznapok között. Aki még vasárnap is ugyanabban a „szaros gumicsizmában” van, mint hétköznap, az nem ember. Sokan elszürkülnek így. Ezt azért mondta, mert látott falun ilyen embereket, akik koszos ruhában ültek le a terítetlen asztalhoz még vasárnap is. Ünnepeljünk! Vegyük fel az ünneplős, vasárnapi ruhánkat és ne otthon üljünk tétlenül a tévé előtt órák hosszat, hanem lépjünk ki önmagunkból és induljunk el a másik felé. Ámen.
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése